Üdv Mindenkinek!

Így az elején had mutatkozzak be.2011.02.28án születtem, Jolly Jumper Kubalibre a becsületes nevem(színem: havanna vidra), ami papíron szerepel. Az a két emberke aki a mindennapjaimat próbálja boldoggá tenni (olykor elég nehezen lehet rá vezetni őket, hogy mit szeretnék,de hát nem haragszom rájuk, nem lehet mindenki olyan okos mint mi nyulak) szóval ez a két emberi lény általában Kubának vagy Kubinak szólít….ha jól vettem ki az emberi beszédükből…sosem lehet tudni náluk…Néha már jutalmazom őket azzal, hogy felfigyelek rá, de azért még sokáig meghagyom abban a hitben őket, hogy lassan tanulom a szavakat így nekem is könnyebb nem kell mindig okos nyúlnak lennem.

Ez a harmadik napom itt közöttük. Eddig anyukámmal és tesóimmal éltem Vétek Timinél  a Jolly Jumper tenyészetben. Nagyon jól éreztem magam ott is, semmiben nem volt hiányom, na de azért ez a hely ahova szerencsésen kerültem aztán meg a legjobb….ugyan is tök egyedül birtoklom a ketrecet a szobát és a két emberszabásút. Szorgosan jelölgetek is mindent meg őket is, ne hogy 1 percre is azt higgyék, hogy önállósodhatnak.....

Az első fél napom a ketrec felfedezésével telt. Azért fél nap, mert április 11kén délután 17.00 órára jöttek értem. Ekkor még fogalmam nem volt róla, hogy mi történik…Timi külön tett mamiéktól egy szállítóboxba, majd nem sokára értem jött a két új szolgám. Mami legalább is ezt mondta….mielőtt elbúcsúztam volna tőle…:” Te most saját igazi szolgákat kapsz akik majd minden jóval ellátnak, ne izgulj Timi figyel, hogy jó, szorgalmas és kedves szolgák vegyenek körül az életed elkövetkezendő részében. „ Hát ha mami mondja…..amúgy is laza ( no meg jóképű) bak fiúcska vagyok feltalálom magam pikk-pakk…

Na szóval eljött a pillanat amikor már egy papírdobozban zötyögtünk haza fele. Hát asszem egy idő múlva majd szólok,hogy valami olyan kocsit válasszanak az én szállításomra ami sokkal kényelmesebb és nem zötykölődik ennyit…próbáltam leszorítani a testem de hát nem mindig sikerült….

Haza érvén már egy berendezett ketrec fogadott….minden volt benne . Egyből körbe kémleltem, és hamar rá jöttem, hogy ez itt most mind az enyém…maminak igaza volt az egész jól kezdődik. Saját wc, itató, tál, szénarács, persze tele szénával ....és ami még jobb hogy minden plusz finom falat csak az enyém!

Az első nap ki-ki veszegettek….hát megmondom őszintén, muszáj volt tűrni, de azért jeleztem, hogy ne vigyék túlzásba…nem vagyok én holmi kis kutya…meg amúgy is még az egész hely ismeretlen nekem, jobban érdekel mindennek a felfedezése még, mint a simogatás…na jó a kaja persze még a felfedezéseknél is jobban érdekel de ez most mellékes.

A második nap nagy része szintén a ketrecben telt….nem nagyon kívánkoztam ki..... bent meg volt mindenem minek….akkor még nem sejtettem, hogy milyen csudi jó kint virgonckodni, és hogy a két szolga M és K (M a férfi K a nő) majd finom táp és egyéb falatokkal próbálnak magukhoz édesgetni, és még  lehet nagyok futkározni is…

Így Kedd délután háromig bent kuksoltam…amikor is ki kémleltem és mondom na megpróbálok kimenni megnézni mi újság….

Elsőre meglepődtem…..kissé csúszik a talaj, de azt már kezdem megszokni, meg valami szőnyeget is emlegetnek, hogy kapok….na szóval elkezdtem bejárni a lakást…felfedeztem micsoda jó dolog például a nagy futás és ugrálás mellett az ágyneműtartóban lapulni……de ez utóbbit asszem hamarosan el  kell felejtenem, de még próbálom kiharcolni magamnak a jogaimat…mert igen is mindenhez van jogom csak K és M még nem jöttek rá….mondom én nehezen tanulnak….

No meg könnyen felejtenek….első reggelemen az új otthonomban M. a férfi szolga egész korán hozott nekem finom reggelit….gondoltam ez a normális…hisz mi nyulak amúgy is korán kelünk….de ez volt a be etetés….azóta minden reggel nekem kell keltenem őket, még hozzá rács rázással, próbálják játszani az alvóst de én nem hiszek nekik, rázom, rázom ameddig csak nem kelnek fel….bár akkor sem rohannak hozzám. De ezt megfigyeltem….bármikor rázom a ketrecet ki engedés vagy kaja céljából mindig direkt letojnak, majd kiderül kinek erősebb az idegrendszere…..

Amikor bezárnak, pl. úgy mint tegnap este óta folyamatosan amikor az ágyneműtartóba bújok, haragomat is erős rács rázással mutatom ki….nehogy már azt higgyék, hogy nem vagyok kemény nyuszi…egy Jolly Jumper Kubát nem lehet csak úgy bezárni kérem….

Szóval K. a nő tegnap este óta ezt játssza, ha be megyek az ágyneműtartóba ketrec….van amikor úgy csinálok mintha ez nem érdekelne….mosakszok, iszok…szénázok…ha már túl sokáig húzza az ismételt ki engedést akkor kezdek el ketrecet rázni…..de akkor aztán bele adok apait anyait…

Viszont mivel nekem se jó, hogy  azonnal vissza raknak a ketrecbe ha olyat teszek ami a szolgáknak nem tetszik (bár nem érten miért van az hogy egyáltalán felül bírálják az én akaratom, a mami erről nem ejtett szót…) így néha próbálom elhitetni velük, hogy ááá nem megyek be és sokáig csak máshol lófrálok, vagy ha leülnek a földre akkor velük foglalatoskodom…had érezzék a törődést…kell az is néha. Majd ha már nem figyelnek rám, dolguk akad, igyekszem ismét az ágyneműtartó felé…bár már óvatosan…..lehet le is fogok szokni róla, végül is tök finom falatokkal jutalmaznak ha nem oda megyek hanem hozzájuk.

Még az új módimat elmesélem….hátha más nyuszinak is hatásos lesz. Már az az új taktikám, hogy nem csak rázom a ketrecet hanem rá ugrom az ajtóra és ott lógok főleg ha látom hogy épp nyitják ki, így egyből kint vagyok, és el is olvadnak tőlem a szolga népek….bár szerintem ez minden mozdulatomra igaz…

Ha spurizok, ha feneket rázok, ha fület mosok, ha rácsot rázok…K és M nagyon boldog….mennyire kevéske öröm elég az ő életükbe nem?